Hello!A nevem Rose Butler.Most a 17. életévemben történő varázslatos esetet mesélem el.
Emlékszem
minden mozzanatra ami aznap velem történt.Akkor keltem fel és
igyekeztem elviselhető külsőt teremteni magamnak.A hosszú,vörös hajamat
megfésültem, majd a fejem tetejére kötöttem egy lófarokba.
Emlékszem
a kedvenc tengerkék felsőm és farmer rövidnadrágom vettem fel.Mikor
elkészültem egyből elkezdtem olvasni A végzet ereklyéi (A mennyei tűz
városa) című könyvet.A fül hallgatómat beleaggattam a fülembe és olvasás
közben zenét hallgattam.Mindig így szórakoztattam magam.Jócskán
belemerültem a könyv kellős közepébe.Olvasásomat az ajtó nyikorgása
zavarta meg,mikor édesanyám nyitott be kopogás nélkül.Lassan teljesen
kinyitotta,majd becsukta maga után és rám nézett.Kihúztam a fülhallgatót
a fülemből és lassan felemeltem a tekintetem. Szemeztünk egy fél
percig.Tudtam mit akart,de én nem akartam belemenni ebbe a
beszélgetésbe,ma nem.
-Rose!-törte meg a csendet-Ma nem
szeretnél menni semerre?Bulizni? Szórakozni?-na tessék már megint itt
lyukadtunk ki.Anya mindig is arra volt felkészülve ,hogy a nővéremhez
hasonlóan én is lázadó kamasz leszek,de arra soha sem,hogy ez nem fog
bekövetkezni.Én mindig is az az inkább -otthon ülök és könyvet olvasok-
típus leszek.Mikor meghalt apukám akkor még jobban készült rá,de
semmi.Belül őrjöngtem,de sosem mutattam ki.Hamar fel kellett nőnöm,hogy
felfogjam mi történik körülöttem.
Lassan becsuktam a könyvet és mogorva fejjel ránéztem,majd így szóltam:
-Anya!Ne kezd el!Ma ne! Kérlek! Tetszik ez a könyv,végigolvashatom teljes nyugalommal?Még ma...-próbáltam magyarázni neki.Ő meg sem hallotta.Megrázta a fejét és elkezdte a szokásos monológját:
-Én csak aggódom.Nem normális , hogy egy 17 éves lány csak egyszer bulizott és az is csak a 11 éves szülinapi zsúrja volt.Mi lenne ha felhívnám Maiát és elmennétek a DaY'S NiGHT-ba és egy kicsit szórakoznátok?-vetette fel az ötletet. (Maia egyébként a sulis "barátnőm",de vele általában csak beszélgetni szoktam.)
-Anya!-szóltam rá.Már ez a szöveg sem valami normális.Fura,hogy anyám arra biztat,hogy a kicsi lány bulizni menjen.-Képzeld,én nem akarom.-fojtattam tovább.Tényleg nem volt kedvem tovább hallgatni ezért inkább ki kellett ötleni valami tervet.Lazán megfogtam a mellettem lévő telefonom és a benne lévő fülhallgatót egy rántással kihúztam,amitől a zene áradni kezdett és lassan szét terjedt a hang a szobában. Anya kénytelen volt kimenni ,így kicsi békét lelhettem.
[...]
Délután befejeztem a könyvet,ezért kibaktattam a szobámból a konyhába, némi élelem után kutatva.A tegnapról megmaradt spagettit ettem meg egy kicsi sajttal.Sosem szerettem a konyhában enni,mert mindig egyedül éreztem magam,ezért úgy gondoltam beviszem a szobámba,de egy hang megakadályozott.
-Rose!Én-én nem akartam veszekedni,csak aggaszt,hogy nem vagy egy mindennapi tini és nem szoktam hozzá.-szólt anya és tekintetét sütötte a padlóra.
-Semmi baj,csak én úgy gondolom,hogy ennek egy átlag anya örülne.-vontam vállat.
-Csak még annyit,hogy itt egy könyv,olvasd csak el.Ma vettem neked.-nyújtotta felém és közben próbálta lazára venni a dolgokat ,de tudom,hogy fájt neki az előző mondatom, még ha semmi rosszat sem mondtam.
-Köszönöm.-vettem el tőle és egyaránt zártam le a beszélgetést, besunnyogtam a saját kis zugomba.Úgy terveztem ,hogy megeszem a milánóit,de a kíváncsiság győzött.Jobban szemügyre vettem a kék ,vörös borítós könyvet és rájöttem ,hogy lehetetlen kiolvasni a címet,mert csupa iniciáléból állt és túl sűrű volt a díszítés.Még jobban megnéztem és próbáltam kinyitni,de egy kapocs volt rajta.Sima pattintós kapocs volt,ezért egyszerűen csak lepattintottam róla.Ellapoztam a kemény borítót,de egy papír esett ki belőle.Egy sima kis cetli aminek a hátulja már nem ragadt.Egy ütött -kopott írás volt rajta amit nehezen,de kibogoztam és ez állt benne:
"...
Sajnálom,de ezt már csak a következő részben tudhatjátok meg,ami 20.-án kerül fel évzáróm alkalmából. By: Kagomehoyo :)
